„Bolla Ágnes első kötetében tárgyilagos és határozottan feltárulkozó költői hang szólal meg, amely akkor is felszabadító, amikor elcsendesül. Mennyit tud elárulni saját magáról, és mit lehet lecsupaszítani a bőbeszéddel – ha visel valamit egyáltalán a tigrismintás műszőrméje alatt? Lehet erős egy csupasz nő? Ez a lényege annak, hogy szelíd fákhoz és vadállatokhoz hasonlítja magát. A Meztelen erdő útvonalain olyan világba érkezünk, ahol a részletek elevenségében először eltévedünk, aztán kijutunk belőle. A szerző magabiztosan bánik a személyességgel és a titokzatossággal, miközben igyekszik feltérképezni saját esendőségét. Ha arra van szüksége, akkor el tud tévedni gondolatai labirintusában. Enged az elágazásoknál meglepődni, a kilátónál rácsodálkozni, és egy-egy tisztáson megpihenni. Hol az irónia, hol a komoly őszinteség viszi közelebb ahhoz, hogy felszakítsa a »meglepő egyértelműségeket«.” – Simon Bettina